A barátság a legszebb szerep az életben
mely egy álom, a sötét erdőben
megleled a fényt amit a szívedben tölt ki,
azaz ember aki a legfontosabb az életedben.
Egy leírhatatlan, megfoghatatlan érzés,
ami végigkísér az egész életedben
melegséggel tölt el, mert egy barát van,
akit megölelhetsz, szerethetsz.

Elfogadni a szörnyű tényt,
hogy nem egy tündérmesében élsz,
Várod a herceged,
a boldog happy end-et.
Bár sokan kérik: ne reménykedj.
De remények nélkül, még a víz is éget,
reményekkel mégis már a barát sem barát,
Mikor születtél, már akkor meghaltál...A sorsunkat mi alakítjuk ugyan, de az előre megírt dolgok felett nincs hatalmunk. Az élet egy játékszabály szerint működik, amit vagy betartunk vagy nem. Tőlünk függ, de minden helyzetben megkapjuk a méltó büntetést vagy jól megérdemelt jutalmat. Talán nem hisszük, hogy így van, de legbelül a lelkünk mélyén belátjuk hogy a váratlan rossz vagy jó dolgok meg kell hogy történjenek velünk.Ha majd egyszer szíved össze lesz törve,
S nem találsz semmit ami vigasztaló lenne,
Elveszítetted azt, kit a világon a legjobban szerettél,
Nem kéne semmi más, csak, hogy újra vele lehessél!

De ne félj, mert egyszer még úgyis rátaláltok egymásra,
S csupa boldogság lesz a történet folytatása…!
Minden reggel vele ébredsz majd, s elveszíteni nem fogod többet,
Ez egy igazi csoda, mely megér minden kincset!

Ne keress

Ne keress, csak egy szó a telefonban, könnyen búcsúztál. Ami volt, ami lesz nem tudom még meddig hajt a vágy. Valami ami kell, talán csak egy búcsú éjszakát.
A haragot keresem, de nem is tudlak bántani talán. Sírni fogsz tudom jól. Átölelve sok-sok hajnalon, fájni fog a könny mi arcodon még ég, és megbántad tudom minden percben míg vissza hívsz. Csak egy szó, amiről én már mindent tudok mégsem hittem el. Legyen így a miénk, legyen az a búcsú szép emlék.
Titkos vágy. .

Titkon vágyakozom utánad,
Jég hideg szívedre hogyan találjak.
A bennem égő vágyat csak te csillapíthatod,
Nélküled én árva elhagyatot vagyok.

Ó te buta lány mit is hittél?
Majd nem bele szerettél.
Hisz tudhadtad jól, mi lessz a vége,
Tudtad jól, hogy meg fog bántani téged.

De a szívemet még mindig égeti a vágy,
Miért is hittem hogy szeret igazán,
Most a sírástól megremeg a szám,
Nincs senkim aki ide bujna hozzám.

Hiányzol nekem nem tudlak feledni,
Remeg a testem akarlak szeretni.
Szeretlek téged bár hiába minden,
Soha nem lehet enyém édes szerelmed. . . . Két idegen. . .

Mindennap mikor jő a reggel,
Kisírt könnyes szemmel ébredek fel.
Fáj nagyon a szívem úgy összetörték,
Akit szerettem a szavaival tőrt döföt belé.

Átt szúrta szívemet oly kegyetlenűl,
Igy tovább élni hogyan is tudnék.
Fáj most minden perc, és minden óra.
Szívemet most bezárom egy sötét dobozba.

Teszek rá egy jó nagy lakatott, jól lezárom,
A lakatnak a kulcsát jó messzire eldobom.
Hogy ez a szív soha többé ne tudjon fájni,
Ne tudja a szerelem halálosan megsebezni.

Te már ugysem leszel soha többé mellettem,
Soha nem szólitalak már:igy Szerelmem.
Nem akarok nálad nélkül tovább élni sem,
Hiszen-e világban, szív nélkül élni nem lehet.

Meghaltak az érzések, meghalt minden szép,
Álmunkat a valóság oly csunnyán tépte szét.
Vágyaink elszáltak minden oda lett,
Most csak vagyunk egymásnak mint két idegen.Véget ér minden, , ,

A kezdet, az szép volt és mélyen megható,
Oly igaznak tűnt minden egyes édes szó.
De minden édes álom egyszer véget ér.
Mond meg nekem kérlek mégis mit remélsz. ?

Soha nem hittük el, hogy véget ér a szerelem,
Most zavartan állunk és lehajtjuk fejünket.
Nem értjük, miért történt mind ez meg velünk,
Pedig ugy éreztük, hogy csak együtt élhetünk.

Nem vádoljuk egymást, hogy ki volt a hibás,
Volt néhány szép pillanat az életünk során.
Mikor csak lestük egymás gondolatátt,
De mára ez megfakult, és hamu lett a láng.

Szívünk most összetört és oly nagyon fáj,
Nem beszélünk, és nem is hívjuk egymást.
Elváltak útjaink, most próbálunk feledni,
Többé már nem ígérünk, és nem is remélünk.

Vissza út mindig van, csak nehéz megtalálni,
Az élet göröngyös útjain boldogságra várni.
De amúgyis a dolgok csak rajtunk múllik.
Amig csak élünk ezt el nem feledjük.

Most elmegyünk egymás mellet csendben,
Pedig oly nagyon fájnak ezek a percek.
Nem segít már a könny a szívünk fájdalmán,
Tovább megyünk szépen, s elfeledjük egymást

Nem könnyű az élet sokszor nehéz dönteni,
Nehéz a szívnek, az ésszel csatákat vívni.
Szeretni mindörökké a legnagyobb büntetés,
Elfelejteni a szép mindent, egy élet is kevés.

A szemedbe nézveTükör vagy te? Csalni vágysz? Nem vagyok az akinek te látsz! Nem vagyok jó, nem vagyok senki, embernek is csak nehéz nevezni! Ne nézz így rám! Nem érdemlem. Rossz vagyok, nem embernek születtem. Te vagy ki segít élnem, emberekben jót keresnem, Te vagy kit KELL szeretnem. De ha látom csillogásod, ha érzem meleg álmod, gondolatod, tisztaságod... nézz tovább, nézz drága Kincsem, melletted könnyű újjászületnem! Nem tükör vagy. Nem vagy ember. Angyal vagy te, ember testtel. Értem jöttél, engem akarsz, boldogságot, életet adsz.
	Almási István

VágyHozzád szólok, fülem hallja, de a szívem a csókod akarja. Minden éjjel hozzád vágyom, karjaid közt lenni álom. Csókod édes ízét érzem, ajkaimba belevéstem. Elemésztő vágy hajt engem, éget belül, nem hagy élnem. Nélküled keserű éltem, veled, édes, minden Éden. Minden percben rád gondolok, veled tényleg boldog vagyok
	Almási István

Oldal: Verseim
Képek,családi fotok,üzleti ajánlatok,és még sok minden ami érdekelhet - © 2008 - 2024 - richard.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat